|
Fél kettőre értem oda a Plázához. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan leérek. Odamentem a Cinema City pultjához, és kértem a lefoglalt jegyeket. Mondta a pali, hogy ahhoz mint a három diákigazolvány kell...........egyel nem érte be. Na jól van, gondoltam, nem fogják elkapkodni a jegyünket, amiért kettőre max oda kellett érni, hogy ne árusítsák ki. Na igen, de mi fél 3-ra beszéltünk meg találkát. Addig jól elvoltam a könyvesboltban. Olvasgattam mindenféla könyvnek a hátulját, egy háromnegyed órán át ültem ott és olvastam. Kabátot is vittem, csak nem tudom minek, már bosszantott, hogy ott volt mindig a kezemben és cipelni kellett. Negyed háromkor aztán odamentem a szökőkúthoz, tudtam, hogy még korán van, de nem érdekelt. Fölhívtam Timit, hogy nem lenne e baj, ha egy kicsit előbb jönne. Mondta, hogy nem tud, mert lekéste a buszát, ami negyven percenként jár, szóval valószínűleg még késni is fog egy 10 percet. Aztán hívtam Zsófit, hogy ő hol tart. Ő már ott volt a Centrumnál, de nem akart jönni a busza, mondta, hogy késni fog ő is. Kissé felbosszantott állapotban ültem le a padra. Az összes december óta kimenő és bejövő smsemet megnéztem és átolvastam, mire Timi megjött. Csodálkoztam, hogy egyáltalán idetalált, én nem tudtam volna kilátni azok alól a műszempillák alól. De ő úgy látszott tud tájékozódni benne. Cicás szemével bosszúsan nézett rám, míg beszéltem neki a pontosságról. Elmentünk a Cinema City bejáratához is, hátha Zsófi már odament, mert az kissé furcsán venné ki magát, ha Timi Petőfitelepről hamarabb odaérne, mint ő a Centrumtól. De nem volt ott, fel is hívtuk, hogy oda jöjjön egyenesen. Egy kis szekírozás után azonban őt is hagytuk, mentünk kérni a jegyünket, majd valami kaját vásárolni a CBAba. Volt chips, gumicukor, nestea, kitkat, meg miegyéb. Rohantunk vissza hogy elfoglaljuk a helyünket, mert már 50 volt. Nem voltak sokan a négyes teremben, ahol voltunk. 6-os sor, egyes kettes hármas szék. Én, Zsófi, Timi. Hihi én voltam az egyes :) A reklámból szortíroztunk, hogy mit fogunk majd megnézni, ha műsoron lesz. Kb az összeset. Azoknak a filmeknek az élménybeszámolói is ide fognak kerülni egyszer. :)
Aztán elkezdődött a film. 12-nek titulálták, nem tudom miért. Animációs film volt. Azt hottem, hogy valami gagyi kis izé lesz. De ez volt talán a legjobb film, amit valaha is láttam a moziban. Igaz, hogy olyan nevek voltak benne, mint a Hablaty, de nagyon aranyos volt. A sárkány meg annyira cuki volt, hogy eldöntöttem, nekem kell egy ilyen!!! Éjfúria volt, és úgy hívták, hogy Fogatlan. Persze volt neki foga, csak be tudta húzni. Nem volt valami kreatív névadó a gyerek, de sebaj. Az egész történet jó volt, a főhős úgy nézett ki, mint egy rossz Ron Weasley, de annyi baj legyen. Örültem, hogy nem a Minden kút Rómába vezet című filmet néztük meg helyette. Izgultunk, röhögtünk, tettük a megjegyzéseket, ettük a chipset, az egész már úgy hiányzott és annyira jó volt. Azelőtt nyáron voltam moziban utoljára. Főleg az tetszett, ahogy a sárkány visszahozta a fiú nagyját...............:)
A moziból kifelé elhatároztuk, hogy ezt meg kell szerezni, letölteni vagy megnézni még párszor, mert ennél jobbat még sosem láttunk. Tényleg ez volt eddig a legjobb mozis élményem. Először bementünk a Converse boltba. Timi nézett valami táskát. Nekem csak egy dolog tetszett, de hülye lettem volna visszajönni érte pénzzel, én egy táskára nem fogok áldozni 15 ezer forintot. Egy tornacsuka is annyiba került, pedig nem lehetett nehezebb megcsinálni, mint azokat, amiket a cserepes soron lehet venni. Csak elmennek érte és átcimkézik: ENNYI. Elmentünk még az Office Cipőkbe, Zsófi kérte vissza valami megjavított cipőjét. Amit aztán nem mindig akart hurcolászni. Elmentünk az én kérésemre a C+Aba, ott is hülyére próbáltuk magunkat. Voltunk a Terranovában, a Tallyban, a Humanicban, mindenhol. Előtte még elmentünk pizzázni, jól kiéheztünk a filmtől. Én megkaptam a tökéleteset: kukorica, sonka, sajt. Nekem nem is kell több. Ja de igen: egy Cappy eper :)
Timi már a plázában megérezte, hogy esőszag van. Esett is. Még jó, hogy nem teniszezni mentünk. Eldöntöttük, hogy még sétálunk egy darabig. Nekem ekkor már kezdett görcsölni a lábam. A pláza oldalához mentünk, sétáltunk az ösvényeken. Timi is kitalált egy új mesehőst: Süsüt, a farkast :) Beszélgettünk még a " Ha megdobnak kővel, dobd vissza téglával" elferdített mondással is, aztán elmentünk egészen a Mekiig. Tanakodtunk, hogy a TEscóban vagy ott együnk e, de győzőtt az egészségtelenség. Mielőtt bementünk volna, gyerekkorom emlékére még bemásztam a mászókába. Zsófiék röhögve fotóztak és kameráztak. Mindannyian fagyit ettünk, én még egy kis üdítőt is rendeltem hozzá, narancslevet. Zsófinak nem ízlett. Cornettót kértem, és csak később jöttem rá, hogy müzlidarabkák vannak a fagyimban. Zsófiék persze jót röhögtek, én meg bosszús arccal mondtam, hogy a Smartiesos fagyinak legalább van logikája, és még soha nem ettem ilyet. PErsze abban is nagyon okos voltam, hogy piát is kértem. Tudniillik a fagyit kanalazni kellett, amit egy kézzel igencsak nehéz megoldani. Így szépen megittam a piát, aztán kezdhettem csak fagyizni, pedig fordítva akartam. Finom volt, főleg az áfonyás öntet benne. Elmentünk Zsófiékhoz, ő fölvitte a cuccát, mi Timivel nem. Muszáj volt leülnöm a padra, görcsölt a lábam. Nem érdekelt, hogy vizes volt, találtam egy kis száraz helyet. Zsófi megjött, aztán elindultunk az erdőbe. Ott volt a teniszpálya mellett, ahová aznap menni akartunk. Bicegve mentem a göröngyös úton. El akartunk menni a kidőlt fánkhoz, de azt már elfoglalta két fiú. Mentünk tovább, nem akartuk magunkra vonni a figyelmet, elvégre egy erdőben voltunk ugye..... Volt ott még egy házaspár, egy futó nő a kutyájával, meg egy kislány a kutyájával. Elfordultunk visszafelé, Timi megjegyezte, hogy követnek. Kissé gyorsabb tempóban mentünk tovább, én már kissé rosszul voltam. Elértünk a villámos kidőlt fához, ott láttuk a kislányt a kutyával. Meg a szemeteszsákokat. Valamelyikőjük mondta, hogy az egyikben talán ott van egy kínai kisfiú. Mondtam, hogy nem, szegedre inkább japánok jönnek. Zsófi beszélni kezdett a folytatásos álmáról, ami nagyon tetszett. Már írja is le őket. A buszmegállóhoz érve, ahol már főleg le kellett ülnöm, a valóságról és az álmokról beszélgettünk. Hogy mennyivel jobb tud lenni az álom, a valóság meg milyen pocsék néha. Bár van akinek összejön. Fél 8-kor felszálltam a 8-ra, és mentem haza. Kicsit késni fogok, de sebaj, gondoltam. A Bartók térre érve láttam,hogy a 35-ös buszt már lekéstem, és a következő 05-kor fog majd jönni. De legalább leülhettem a növénytartóra. Vidáman néztem a sárga fényű éjjeli lámpákat, főleg az egyiket, amelyik később sárgult meg, mint a többi. Olyan Balaton esti hangulatom támadt, miközben néztem a nem is annyira sötét eget. 60Y-nal mentem haza, fél kilencre otthon voltam. Boldogan meséltem apának, hogy milyen jó volt a film. Estémet már csak anya hazaérkezése tehette jobbá.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
