Szombat volt. Én fél 11-igmég korcsolyáztam. Egyedül. Ezt alig akarja nekem valaki elhinni, mivel nem értik,mi a jó abban, hogy egyedül siklassz, senkit sem hátráltatsz ha béna vagy, és csak magaddal foglalkozhatsz, elmélkedhetsz, átgondolhatod a mögötted álló napokat. Tesóm otthon azzal szekált, hogy mondjam meg a pasi nevét,akivel mentem. Vicces lett volna ugratni, de nem tettem meg végül. Pedig jól meg kellett fontolnom.

Alexával egy kicsit 11 előtt  találkoztam a centrum mellett. Még Zsófit meg kellett várnunk, de addig is elmentünk a Paradise nevű boltba. Csak föl kellett nézni, és ott volt egy halom tündöklő koktélruha, szürkék pirosak fehérek feketék. Rávetettük magnkat a kör alakban elrendezett akasztókon lógó ruhákra. Én rögtön kiválasztottam egy gyönyörű,lila ruhát. Selymes anyaga tökéletesen követte vonalaimat, elég lenge volt, de mégis remekül éreztm magam benne febuár elején. Nyakrészén kiks kövek csillogtak, elöl kettévált, fecskefarkat alkotva, amitől lágyan redőzött lett. Hátul elég rövid volt, de azon könnyen segithettünk. Visszaakasztottam a helyére. Tudtam, hogy még fölkell próbálnom pár ruhát, nem köthetek ki az elsőnél. Épp mikor kiválasztottam hat ruhát, és behúztam öltözni az öklömnyi fülkébe, megjött Zsófi.  Ők Alexával válogattak odakint, amikor meg sikerült fölvennem egy ruhát, elmondták kritikáikat. Mind a hat ruha nagyon jól nézett ki, de egyik sem állt úgy rajtam, mint a lila. alexa is kipécézett magának egyet. Ezüst volt és flitteres. Nagyon jól állt neki, azt is félretetettük  az enyémmel együtt. 

Egész nap jártuk a boltokat, semmi nem menekülhetett előlünk. Ha 30 boltba nem mentünk be, akkor egybe se. Jártunk Kárászon, Passzázson, Bartókon, végül Alexa is megtalálta a neki megfelelőt, egy kicsit alul puffos szürke ruhát,mellrészénél kis fekete rózsákkal. Igy annyi lett a flitteres ruhának. De az enyémért még visszamentünk, és Alexának kellett nekem megvennie, amitől legszivesebben a nyakába ugrottam volna. Igaz, meg is tettem, de nem olyan önfeledten, mint ahogy éreztem magam.

Otthon a szüleim persze bejelentették, hogy nem mehetek. Amiről addig nem volt szó. Ez az egész további hetemet beárnyékolta.....

Egy másik nap, hétfőn, még Timivel is elmentünk ruhavadászatra,de akkor Alexa sajnos nem volt ott. Akkor is bementünk egy rakat boltba. Nekem már megvolt a tökéletes,amiről nem hittem volna, hogy valaha is hordhatom. Zsófi és Timi pedig sokáig kutatott. Egy csomó cipőboltba is bementünk, jó volt elmerülni a sarkak és szandálok világában,ami egyáltalán nem vallott rám. De végül üres kézzel mentünk haza, csak Zsófi talált egy nem annyira magas sarkú cipőt, de megvételét a következő napra hagyta.. Nekem nem is lett volna értelme cipő után kutatni, előbb az engedélyt kellett volna megszereztem. Nem tudom, hogy mennyire idegesithettem a lányokat a folytonos panaszkodásommal, remélem, hogy nem nagyon, ha meg igen, akkor  meg megbocsájtanak.

Ment a szomorkodás egészen csütörtökig. Addig az összes éjszakát végigbőgtem, nem is tudom, hogy lett volna e valami, amit ennyire szerettem volna. Aztán szerda este elment a hangom. Anya mindenféle gyógyitalokkal tukmált, én meg egyre nyeltem a fruimucil meg az egyebeket. Egy tipp: Aspirin plus C-t SOHA AZ ÉLETBE NE VEGYETEK, mert BORZALMAS AZ IZE!!!!!!!!!!!!!!!Én se akartam soha meginni, mindig kellett hozzá valamit ennem, mert egyedül nem nyeltem le.  Pedig naponta 3szor be kellett vennem.Fujjj. Azon a héten már nem mentem suliba. Csütörtök reggel tök elment a hangom. Persze attól még sirni tudtam. Igaz elég nehézkesen, de alapos indokot éreztem rá, hogy azt tegyem. Addig se nagyon szóltam a szüleimhez, de most aztán tényleg egy szót se. Aztán szerintem az hatott rájuk, hogy sikerült kinyögnöm, hogy belebetegedtem a szomorúságba. Ennél csöpögősebb szöveget nem tudom hogy ki tud odaveti a szüleinek, de a lényeg,hogy hatott. MEHETTEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Persze meg kellett gyógyulnom, amit a mai napig nem tettem meg teljesen. Persze tökletesen éreztem magam.