|
Negyedik rész
BBR 2010.01.27. 19:27
3 év múlva, London utcáin
- Várj meg, Roozie!!!
Egy 14 éves forma, szőke fiú rohant egy kacagva futó lány után.
Világosbarna, lapockájáig érő, egyenes haja kócosan szállt utána. Vigyorogva fékezett le. Nagy, barna szeme élénken csillogott. Hosszúkás, vékony lány volt, csengő nevetéssel.
- Lassú!!
A szőke fiú tényleg lassan érte be. Bosszusan emelte meg, és forgatta körbe. Nemsokára egy vörös srác csatlakozott hozzájuk.
- Bocs a késésért, csak a Frogen utcán kerültem. Roozie, téged sose kapnának el, ha lpoásra adnád a fejed!!!
- De nem fogom, Axel!!- világosította fel a fiút.
- Na. Futóverseny eredmény: első helyezett: Roozie. Megint. Ez már unalmas!!!-bosszankodott a szőke Mat. - De neked könnyű, nem kell annyi izmot cipelned!!!
Axel nevetve helyeselt.
- Na jó, szerintem menjünk vissza a Kutricába, de normális tempóban. Meg kellett magam erőltetni, hogy lassabban fussak. Csak udvariasságból tettem, nem akartalak elkeseríteni titeket azzal, hogy ENNYIRE veszítetek!!!- szólt kacsintva Mary-Rose.
Kutricának azt a helyet nevezték, ahol ideiglenes lakhelyük volt. Akkor történetesen egy régi, elhagyatott kocsma viselte ezt a kitültető címet. Gyorsan odataláltak, hisz ismerték London összes sikátorát, rejtekhelyét és átjáróját.
A kocsma még annyi év után is szeszszagú volt, pedig már senki nem járt oda a gyerekeken kívül. Egy eléggé forgalmas utcán kapott helyet, így a kis csapat kellő mennyiségű értesülést szerzett olyan dolgokról, minthogy hogyan kell egy fűszeresnek lefizetni a szállítóit, hogy a többi boltba rossz árut vigyen, hogyan sózhatjuk rá a tegnapelőtti újságot egy gyanútlan járókelőre, persze pénzért,hogyan kell rávenni az újságosfiút, hogy terelje másfelé a rendőrt, ha az éppen a nyomukban lenne, és még sok-sok, ehhez hasonló, mindennapi dolgokról.
A kocsma padlásán várt rájuk az 5 fiú. A fekete hajú Chris egy zacskót lóbálva köszöntötte őket.
- Lementem Mr. Tremblerhez.- mondta. Így Mary-Rose munkaadóját hívták, a kocsmával szemben lévő fűszerest. - Elkértem tőle a fizetésedet, Rose. Pont az utolsó marhaszeletet vettem meg belőle Vernontól. A tartozásunkat is megadtam neki.
Christoferből áradt a boldogság, hisz rég nem engedhettek meg maguknak ennyit. Roozie vidáman kezdte élesztgetni a tüzet. A sült oldalashoz találtak egy kis maradék sajtot is. Ez királyi lakoma volt számukra.
A hét fiúból csak három dolgozott, igaz nem mindig.
Christofer egy öregúrnak segített néha kertészkedni,Liam pedig a helyi újságosfiúnak segített osztogatni a lapokat, Jim meg néha küldöncként működött. A többi fiú, Mat, George, Webster és Axel kéregetéssel, verekedéssel és lopással segítettek gyarapítani a közös kasszát.
- Ki nyert?- kérdezte Jim pár falat lenyelése után.
- Rose. Természetesen.- válaszolt Mat keserűen.
- Na akkor kérem a két pennymet!!!-Jim vigyorogva nyújtotta a markát Webster felé. Ő bosszankodva vágta hozzá a pénzdarabot. Egy egész vagyont nyertek el tőle. A vacsora gúnyos viccelődéssel, froclizással, majd a végén verekedéssel telt az előbb említett 2 penny miatt. A fiúk gyorsan elaludtak, Mary-Rose még fönn maradt, járkált egy kicsit a kocsmában. Már megfigyelte, hogy tele hassal békésebb a csapat. Halkan, puhán lépdelt le a lépcsőn. Az utcai életmódot folytatók gyorsan megtanulják a macskaszerű mozgást. Végigsimított a hosszú bárpulton, és fáradtan ült le az egyik recsegő bárszékre. Hosszú nap volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
