Puffogva ment haza. Persze gyalog. Kicsit lenyugodott, lassan lélegzett. Relaxáló érzés volt, pihemtető, ahogy elnézte a nagy családi villákat. Valahol egy mentőkocsi gurult feléje. Egyre csak közeledett, végül visítva elszáguldott mellette, majd befordult a dűlőútra, ami a családi házukhoz vezetett.                                                                                                     

  Heny borzadva kezdett futni a mentőautó után. Ha valami történt a családjával.....                                                                                                                                                                                              A dűlőút végén, a kapunál szinte utolérte. Visítozva nézte végig, ahogy Jim vérző fejjel, lábbal és karral kigurul egy hordágyon. Valaki odarohant hozzá és magához szorította, de a remegését nem tudta megszüntetni. rázkódva zokogott, mint egy kisgyerek, arcát belefúrta az őt tartó ember karjába. Nem akart hangosan felvisítani. Megijedt.                               

Érezte, hogy felkapják, és beviszik a házba, majd valahol leülve ringatni kezdte az erős kar tulajdonosa. Saját zokogásától nem is hallotta a csitító szavakat, először először nem is jutottak el a tudatáig, de az idő múlásával lassan beszivárogtak.                                                                                                                                                                                        Még mindíg zokogva felkapta  a fejét, mikor fölismerte a hangot. Vacogó fogakkal kérdezte:                                           

-T-t-t-t-te h-hogy kerülsz ide??                                                                                                                                                                

A tejfölszőke, már már felnőtt fiú csendesen válaszolt.

-Anya hívott. Én is arra számítottam, hogy csak este kell jönnöm, de elkért az egyetemről.                                                                                                                                                                            

 Henyt is meglepte Remusnak, második legidősebb bátyjának érkezése. Egyetemre járt, nehéz lehetett eljönnie a kollégiumból.                                                                                                                                                                                                      

- Mi történt?? Tényleg tudni szeretném.- mondta csukladozva bátyja aggodalmas arca láttán.                                                  

- Jim kísérletezett lent. A sötétkamrában volt, mikor az egyik vegyszere valamiért felrobbant. De megmarad- mondta csöndesen.                                                                                                                                                                                                    Heny nem bírta felfogni, hogy kémiai zseni bátyjával, ezzel a gániusszal hogy történhetett ilyen. Néha-néha ő is kísérletezett a bombabiztos kamrájában.                                                                                                                                             

   Visszafogta kitörni készülő, hisztérikus sírását, és inkább nem kérdezte meg, hogy milyen sérülései lettek Jimnek.         

-És a többiek is itt vannak?- kérdezte.                                                                                                                                                   

  - Igen, Daniel még úton van ide, de a többiek, Philip, Nick és Scott már itt vannak.                                                                     

    Heny magában összeszámolta a bátyjait. Jack, Jime, Philip, Nicholas, Scott , Remus és Daniel, idősebbségi sorrendben. Mind a heten itt, egy házban. Ez ritka volt az egyetemista fiúkat tekintve.

Kis szúrást érzett, aztán, mintha meg sem történt volna a beszélgetés, visszasüppedt a zokogó, remegő öntudatlanságba.