Hatodik fejezet
BBR 2010.01.24. 18:56
Tátott szájjal, és kikerekedett szemmel meredtem régi pajtásomra:
- TESSÉK?????????????????
- Igen, elválunk.
- DEHÁT...MI A FENÉNEK??????????
- Ne ordíts már, hallom így is- pirított rám. - Meggyőződésem, hogy nem szeret már. Vagyis... olyan.. fura. Mint a nők általában. Tudod hogy van ez. Épp erről beszélgettünk a dokival, mielőtt megjöttél.
Hirtelen elvigyorodott.
- Fred, te igazán remek pajtás vagy, fel tudod vidítani az embert.
A doki is vigyorgott. Eszembe jutott, hogy a számat nyitva hagytam, és hogy a szememet is még mindig meresztem, és ideje lenne pihentetni.
- Az már biztos, hogy jó kis pofáid vannak- szólt a doki.
Durcásan mevontam a vállamat.
- Hé, ha valaki közli velem, hogy 15 évnyi tökéletes házasság után el akar válni, akkor szerintem normális esetben ilyen reakciót várna.
David arcáról akkorra lelohadt a gyér mosoly. Szótlanul ült a kanapén.
- De, mit csinált egyáltalán??
- Hát, először is...fura volt. Mintha valamit... titkolna. De már egy elég huzamosabb ideje.
- Na ne, ez nem vall Anniere.- hitetlenkedtem.
- Pedig de. Aztán mondtam neki, hogy el akarok válni. Hát így történt.
- Csak így egyszerűen?? Meg se kérdezted hogy mi van vele?- meredtem rá.
- Dehogynem. De erre meg azt mondta, hogy nem mondja el, mert mérges leszek. Meg hogy majd meglátom. Na képzelem. Eléggé kiakadt, mikor közöltem vele, hogy elegem van.
Eltűnődtem a dolgon. Ez nagyon nagyon nagyon nem vall Anneire.
- A dokival azon tanakodtunk, hogy mi lehet a baja. De ő sem tud semmit.
- Kinek mondtátok el??
- Hát,, Neth még nem tudja.- vallotta be.- Kicsit kínos vele az ügy. Nem tudom mit fog szólni. De még nem is biztos. Legalábbis, ebben a pillanatban, de én erősen hajlok a bíróság felé. Más nem tudja. Csak így mi. Annie nem meri elmondani senkinek. Meg amíg nem biztos, addig ne is. Meg főleg most, hogy Eve házasodik.. nem akarnám elrontani.
- Ha kedves az életed, ne mond el Daisy néninek!!!- mondtam jelentőségteljesen.
- Anyának?? Megvesztél??? Nem nagyon állt szándékomban.
- Na azért-nyugodtam meg.
Sokáig ültünk még ott csendben. Majd elköszöntem tőlük, hogy szerintem én korán ágyba bújok. Na persze, eszem ágában se volt. Rohantam le Sallyhez a konyhába. Mint kiderült, ő meg hozzám akart fölszaladni, a folyosón ütköztünk össze. Gyorsan bementünk a könyvtárba, körbekémleltünk, hogy nincs e ott senki, majd mint az összeesküvők, leültünk az olvasóknak szánt székekre. A nagy könyvespolcok között tompa volt a hangunk.
- Híreim vannak, Sally, nem fogod elhinni, mi történt!!!
Gyanakodva nézett rám. Gyorsan belefogtam, hogy mit beszéltünk meg a fiúkkal a nappaliban.
- Valamit tenni kell, Sally, de gyorsan!!!
- Jó, de mégis mi a csudához tudnánk kezdeni??? Nem vagyok tapasztalt házasok kibékítésében!!!
- Hmm. Maga egy nő. Egy fejlődő nő.
- Három hónap után igazán meglepő felfedezésre tett szert. - jegyezte meg hűvösen.
- Jaj nem az-intettem le.- Maga, mint elvtárs, talán meg tud tudni valamit...hogy mit titkol...esetleg...
Fáradtan nézett rám.
- Jó, megpróbálom. - adta meg magát. - Majd figyelem. Meg...megpróbálok vele beszélgetni.
- Oké. Köszi. Ja, és magácska... miért akart velem beszélni?
.- Ja, csak azért mert Mr. Talmooth kérdezte, hogy hol találja. Ha jól tudom, most a harmadikon keresi.
Szúrós szemmel néztem rá.
- De, szerintem oda kéne mennie hozzá. Nem úgy nézett ki, mint aki életre halálra akar küzdeni- kuncogott.
- Akkor??
- Hát.. mint aki, szerelmes- vihogott.
A kastély északi folyosóján már messziről hangzott Frank "Fred, hol a nyavajában vagy??" üvöltése. nyeltem egy nagyot, majd hangot adtam annak, miszerint "itt vagyok a régi dolgozószobában". Félve hallgattam a döngő lépteket, majd hősiesen tűrtem, ahogy a Frank által kitört/kitárt ajtó nekicsapódjon a lábamnak.
- Na te tetű!!!- kezdte volna Frank, de én közbevágtam.
- Frank, pajtikám, szia. Remélem ízlett a vacsora. Bár nekem a kacsa kicsit sok volt, megfeküdte a gyomromat.
Mogorván meredt rám.
- Na majd megfekszem én a hasadat, de úgy...
- Na,na,na, Frank, hát hogy beszélhetsz így velem???- néztem rá hitetlenkedve. - Azt hittem, hogy a szerelmesek nyugodt emberek.
Magamban jót vigyorogtam elképedésén. Persze nem tudhatta, hogy Sally regélt nekem szerelmes pillantásairól.
- Te meg honnan a fenéből????????? Ha Sally.........
- Nem nem, dehogyis. Csak fölismerek egy elvtársat.- mosolyogtam kegyesen. Sally örülhet, hogy megmentettem.- Na mesélj csak!! Ki, mikor, miért, hol???
- Miért pont neked kéne ezt elmondanom???- kérdezte gyanakodva.
- Ugyan már, Frankie, hát pajtás vagyok vagy nem vagyok pajtás???- néztem rá bosszúsan. Az volt a jó a srácban, hogy könnyen be lehetett palizni.
- Na jó. Van egy ajánlatom.- mondta elgondolkodva.
- Halljuk csak, halljuk- mondtam lelkesedve.
- Nos, ha összehozol Joanna Lee-vel, akkor nem verlek meg. ehhez mit szólsz.
Legszívesebben elröhögtem volna magam, mégis inkább a bajtársian vigyorral válaszoltam.
- Hát persze, Frankie, öreg haver.
- Ja és még valami. Ne nevezz nyilvánosan Frankie-nek!!!
- Ahogy csak akarod.
Frank és Joanna. Ilyen jó páros ritkán akad. Mindkettő flúgos, mindkettő idegesítő, és mindkettő a boldogságom útjába áll. Tömegpusztító fegyvernek is elmennének együtt.
- Szóval, honnan ismeritek ti egymást?- kérdeztem.
- Hát, óvodába meg iskolába is együtt jártunk pár évig, de utána megszakadt a kapcsolat- mondta merengő szemekkel.
Hát persze. 4 évesen a bokorban csókolózás, majd 28 évesen házasság. Így kell ezt. Bár ahhoz képest hogy Sally két nap alatt össze akarna hozni egy nővel, ahhoz képest kissé lassú az ügy. Akármennyire is szerettem volna, ha sikerül a kislánynak.
- Áhh, értem. Micsoda love story!!- pilláimat rezegtetve, álmodozó tekintettel néztem rá.
- Te most kinevetsz.- ez inkább megállapítás volt, mint kérdés.
- Ugyan dehogy, hát velem is hányszor előfordult.- tiltakoztam. Visszanézve megjegyeztem, hogy ez valóban így volt. Persze a gyávaságom mindig elrontott mindent.
- Ez igaz.........- dünnyögte Frank. Úgy látszik sikerült meggyőznöm. És magamat is, miszerint ha törik, ha szakad, összehozom ezt a remekbe szabott párost.
|