Na ez fura. Ez nagyon nagyon nagyon fura. Ilyen nincs. Hogy lehet valaki ennyire....értelmetlen????? Ennek igy semmi értelme!! Reggel még a pártunkat fogta. Most meg itt ez a nyilatkozat.Rá se birtam nézni. Ráadásul olyat vár el tőlem, ami teljességgel lehetetlen. Még ha nem is lennék  ennyire félénk, akkor sem kérném meg a kezét egy olyan nőnek, akit alig 2 napja ismerek. Ez kicsit gyors lenne, nem? Nem értem hogy miért húzta fel magát ilyesmin. És hogy egyáltalán mi ez a véleményváltozás??? Sosem szerette az elhamarkodott dogokat.Ez igy... teljességgel értelmetlen!!!!
Eléggé megzavarodtam. Csak ültem ott, kábé olyan fájdalmas arccal, mint egy gyomorgörcsös bélgiliszta. Sosem értettem a nőket, na de ez mindenen túlment. Csak igy itt hagyni egy ilyen jó háziurat,mint én....!!! Ráadásul ő is meg volt velem elégedve. Most meg.......
Nagyon nehezen tudtam csak kizökkenni a gondolkodásból. Értelmetlenkedésem határa a csillagos ég volt, kótyagos volta, és azt se tudtam, hogy fiú vagyok e vagy lány. Végignéztem magamon, és elégedetten állapitottam meg, hogy hál istennek férfi vagyok, semmi kedvem nem volt a másik nemhez. Fölálltam, gondoltam jót fog tenni egy séta, és közben talán beszélhetnék is ezzel a lánnyal. Nem hittem el, hogy komolyan gondolja.
Pedig de. Először csak a hátsó udvaron sétáltam, méla szemmel bambultam a messze onnan lévő ólakat és a közelebb lévő virágágyásokat. Lassan sétáltam előre, az első udvarhoz. Hirtelen hangokkal telt meg a levegő, és egy autóduda is becsatlakozott a beszélgetésekbe. Begyorsitottam, hogy megnézzem, mégis mi ez a hangzavar.
Összeszorult a torkom,mikor megláttam az ismerős, kis kockás bőröndöt. Az agyam visitva tiltakozott az ellen, hogy odamenjek, lábaim mégis önkényesen odavittek.
Az összes kastélylakó ott állt, és láthatóan szomorúak voltak. Philippe szabály szerint bőgött, Thomas és Eduárd próbálta csititani, de látszott, hogy legszivesebben ők is csatlakoznának a siró szakácshoz. Netheniel is már ott volt a küszöbén, végtelenül szomorú arca volt, akárcsak Kethrinnek, ami eléggé sziven ütött. Még Daisy néni is felengedett mindig komoly és gúnyos arcából, mintha el lenne érzékenyülve. Arthur bácsi is az egereket itatta, de ő csak csöndesen szipogva. Sally mindenkitől búcsúzkodott.
- Jaj, Philippe, ne sirjon- szólt a zokogó szakácsnak- Sose fogom elfelejteni, se magát, se a receptjeit!!!- látszott rajta, hogy nála is kevés hiányzik ahhoz, hogy eltörjön a mécses.
-Hiányozni fogsz....
Kethrine szomorúsága,olyan érzésem volt,mintha az én hibámból történt volna. Ezt gyorsan kivertem a fejemből. Sally volt ilyen makacs.
Ő odafordult hozzám. Láttam,hogy ő is mélységesen szomorú. De hát akkor miért akar elmenni?
-Isten önnel,uram. Majd fölmegyek Londonba a többi cuccomért. A kulcsot majd postázom.
Szomorúan bólintottam. Egymásra néztünk. Határozott, de csalódott és szomorú tekintete volt. Akárcsak nekem. Legszivesebben megöleltem volna. Csak azért nem tettem, mert meg akartam tartani a méltóságomat. Akárcsak ő.
- Vigyázzon magára.
- Meglesz.
Egyrészt száraz volt a hangunk, másfelől pedig ott voltak bennük a könnyek.
Mindenki jókivánságokat kiabált neki, mikor beült a kocsiba, aminek vezetője már türelmetlenül tülkölt. Az ablakból még visszaintegetett.

Tovább sétáltam, egészen hátramentem a nagy halastóig, kacskaringóztam a régi nyirfák között.
Valaki hirtelen karon ragadott.
- Jó reggelt.
Nagyot ugrottam.Nem szoktam hozzá, hogy sétá közben karon fogjanak.
Mindjárt megnyugodtam, mikor észrevettem, hogy az én drága angyalom az, Kethrine. Most viszont jogom lett volna hozzá, hogy haragudjak rá.
- Ne haragudjon, ha megijesztettem.
- Ja, nem, dehogy. Csak nem vagyok hozzászokva -magyaráztam.
Mosoly suhant át az angyali arcán, ahol még mindig ott voltak a könnyek okozta csikok.
- Pedig azt hittem.-mondta elgondolkodva.- Sajnálom- lett megint szomorú.
- Köszi.
Látta rajtam, hogy nem vagyok a toppon. Lógattam a fejem, és csak bambultam magam elé.
- Ha tudok valamiben segiteni...csak szóljon.- úgy beszélt, mintha meghalt volna valakim.
- Köszönöm, de csak..legyen itt.-motyogtam.
Elégedetten vettem észre, hogy elpirult.
-Mm.De, igazából, miért ment el?
Na ez cikis ügy volt. Nem szerettem volna azt mondani neki, hogy nem mondhatom meg, még azt hitte volna, hogy nem bizom benne, vagy valami ilyesmi. Második szabály a klubban: Sose utalj arra egy nőnek, hogy titkod van!!! De azt se mondhattam neki, hogy " azért mert azt akarta, hogy vegyem magát feleségül, csak én be vagyok tojva ettől". Attól meg hülyének nézne.
- Hát, valami gond volt a nénikéjével, és ezért kellett elmennie.
Klubban a harmadik szabály: Ha hazudsz, csináld meggyőzően. Nem tudtam, hogy milyen lehetett, de úgy látszik, hogy őt kielégitette a válaszom.
- És... nem jön vissza.
Ezt inkább megállapitotta, mint mondta volna.
- Igen, inkább a nénikéje közelében vállal szolgálatot.- motyogtam.
Uhh, de rossz érzés volt hazudni ennek az életszépitőnek.
- Hát, ez érthető.- ő is motyogott.
Sokáig sétáltunk még egymásba karolva, ha  nem lettem volna tiszta értetlenség, még ki is használtam volna az alkalmat egy kis bájcsevelyre.
Arra eszméltünk, hogy ott sétálunk a tó túloldalán, és a vacsorát jelző gong fülsiketitő jelzéseket ad. VACSORA??? Hiszen még nem is ebédeltünk. Aztán rájöttem, hogy ebédeltünk, csak én nem vettem észre, mert utána Kethrine még volt olyan kedves, hogy velem töltse az idejét. Ezek szerint több mint hat órát sétáltunk. Kethrinen látszott , hogy aggódik miattam, szerintem ezért is maradt velem. Futva igyekeztünk enni.
Eléggé csendes vacsora volt. Mindenki hiányolta Sally surrogó hangjait, koktéljait és sütijeit. Már voltunk itt egy párszor a nyár folyamán, és mindenki megkedvelte, a citromos sütijei pedig verhetetlenek voltak.
Vacsora után bevonultam az egyik kisebb szalonba, egy nagy üveg whiskyvel. Csöndben iszogattam. De jó sokat. Telt az idő, telt a pohár. Egy ideig néztem az órát, bár igazán nem érdekelt.
Egy idő múlva Kethrine és Daisy néni rontott be a szobába.
- Mit mondasz???- kérdezte az utóbbi értetlenül.
- He?????- nem is beszéltem.
- Magában beszélt- csititotta az angyalka az ördögöt.
- Na vigyük be.
Föltámogattak a székről, hiába tiltakoztam. Csak arra emlékszem, hogy a folyosókon sétafikálás közben valamit nagyon magyaráztam, nem hiszem, hogy lett volna értelme. Bár azt hiszem, a citromos sütikről hadováltam valamit belelkesülten, szélesen gesztikulálva. A szobám felé botladoztunk, mivel én képtelen voltam rendesen menni, csak kóvályogtam  egyik falhoz a másiktól. Ruhástól bezúdítottak az ágyba, és én rögtön mély álomba merültem.
 
Reggel pokoli fejfájásra ébredtem. Kótyagos voltam, és alig tudtam fölállni. Az órára nézve észrevettem, hogy fél 9ig aludtam, ami Sally idejében elég ritka volt. Már kezdtem volna öltözni, mikor észrevettem, hogy bűzlök, mint borz a pöcegödörben. Így csak nem jelenhettem meg a nagyközönség előtt. Gyorsan eliszkoltam hát lefürödni. Volt mit lekapargatni magamról. Végül, fél óra mosdás után, tisztán, illatosan, de még mindig másnapossággal küszködve lebotorkáltam a lépcsőn a nappali felé. A vendégek többsége már ott volt, egy kis reggeli utáni emésztési szünet miatt.
- Itt van a mi kis Freddienk!! Nem lennél szíves átköltözni a fürdő felett lévő szobába???
- De miért?
- Mert ott nem halljuk a horkolásodat!!!!
Bosszúsan meredtem Daisy nénire:
- Nem is horkolok, még senki sem panaszkodott miatta!!
- Nem hiszem hogy bárki is szíveskedett volna együtt lenni veled mikor kissé sokat iszol!!
Csúnyán néztem rá. Egy fotelből kuncogást hallottam. Kethrine próbálta magát türtőztetni. Alig alig sikerült neki. Megpróbáltam megőrizni a méltóságomat, és felhúzott orral elsétáltam a legközelebbi üres fotelig. Persze égig emelt orromtól nem láttam semmit, ezért el is buktam a dohányzóasztalba. Kethrine és Daisy néni mostmár nem is türtőztette magát. Kipukkadt belőlük a nevetés. Durcásan leültem. Eduard megkérdezte mit kérek.
- Két jó erős kávét kérek.Mindegyiket 3 cukorral.
- Inkább hozzon neki 3at!!- kuncogott Daisy néni Kethrinnel karöltve.  Bosszúságomat csak tetőzte, hogy Eve is csatlakozott a társasághoz.
- Helló mindenki. Szia. Tartozol nekem egy masszásfürdő befizetéssel. Alig aludtam pár percet.- úgy látszik ezen a napon "ki tud csúnyábban nézni a másikra" versenyt játszunk.
- Jó reggelt Mr. Smith!! - Joanna Lee is odaült a lányok társaságához. Örültem, hogy nincs több nőnemű ebben az istenverte házban.
- Jó reggelt, Miss Lee. - köszöntem rá.
Mosolyogva, átszellemült arccal nézett rám.
- Nem volna kedve sétálni egyet? Meg szeretném mutatni, hogy mit vettem észre a broméliáknál!!!
Olyan esedezve és könyörögve nézett rám, de mégse tudott meggyőzni. Végül mégis beleegyeztem. Igaz, semmi kedvem nem volt megnézni a broméliákat, különösen nem vele.
- Jaj, mielőtt elindultok, valami sürgöny vár az előszobaasztalon.- szólt Daisy néni.
Kimentünk a bejárati ajtóhoz. Tényleg ott várt egy sürgöny. Mit sem sejtve bontottam ki.


                         " Na te tetű, most kösd föl a gatyádat, holnap érkezem, meghívattam magam a drága kicsi Eve-vel, búcsúzz el a fejedtől, mert már nem sokáig lesz a nyakadon. Sally üzeni hogy talált munkát.
                                                                                                    Frank."

Magam elé bámulva, kikerekedett szemmel hagytam, hogy Joanna kituszkoljon az ajtón, miközben szoprános csicsergése el sem jutott az agyamig.