Harmadik fejezet







Reggel Sally korán rángatott ki az ágyból, Daisy néni elég korán tartotta a reggeliket. A lány még mindig mosolygott az esti beszélgetés miatt. Úgy látsszott, meg van elégedve a világ folyásával.
- Kifelé, uram!! Daisy nénikéje külön kérte, hogy magát is mindenképpen ébresszem fel.
- És maga képes volt és megtette neki???- kérdeztem elhűlve.
Csak vigyorgott. Hát persze. A kegyetlen.
- Na, hozza ide azt a kék zakót, onnan a székről.
Nyöszörögve ültem föl a csíkos pizsamámban. Morcosan öltöztem fel, semmi kedvem nem volt ilyen hajnali időszakban zakóban parádézni az én dilis, idióta, furcsa familyámmal.
Mégis mosolyt erőltettem az arcomra, mikor betoppantam az edédlőbe. Valaki hűvösen, valaki bosszúsan, valaki mosolyogva konstatálta, hogy lám, itt van a drága kis Freddie. Legnagyobb örömömre Kethrine az utóbbi csoporthoz tartozott.
-Lám, itt van a drága kis Freddie- mondta félrebillent fejjel Daisy néni.- Aki, mellesleg, teszem hozzá, elkésett.
- De csak most ütött az óra!!!!- mondtam elhűlve ekkora jogtalan rágalmazás hallatán.
- Igen, de ha nem késtél volna el, akkor már itt lettél volna az asztalnál, mikor ötütt az óra, de nem voltál, ergó, elkéstél.
Megadóan néztem körül,hogy hol találhatnék magamnak egy kellemes helyet, ahol elfogyaszthatom a sonkás rántottámat.Végül mindezt, legnagyobb örömömre, Kethrine jobb oldalán ülve tehettem meg. Mosolyogva köszöntött, végül nyugodt beszélgetésbe elegyedtem ezzel az angyali teremtéssel. Daisy nénikém persze volt olyan drága, hogy azzal keserítse meg az életemet, hogy közbepofázott. Sallytől egyre gyakrabban rendeltem a brandyket. Legnagyobb meglepetésemre Kethrine is gyakran kért egy egy pohárkával.
- Maga is szereti a brandyt???- kérdeztem meglepődve.
- Hát azt ki nem???- kacsintott rám. Széles vigyorral konstatáltam, hogy kezdésnek ez egész jó..
- Nem szeretnék közbeszólni- Daisy néni ilyenkor persze azt érti, hogy nem szeretne, hanem akar- De a reggeli alkoholfogyasztás nem valami jó dolog!!Szerintem várnotok kéne egy kicsit az idővel. Azt olvastam, hogy reggel jobban bontja az agysejteket!!!!!!Én mostanában akarok leszokni az alkoholról. Nem egészséges!!!!
Éles hang szólalt meg a hátam mögött. Sally krákogott egyet, majd miközben egy hatalmas adag brandyt töltött a poharainkba, hűvösen magyarázni kezdett.
- Nem szeretnék közbeszólni-kezdte gúnyosan- De, véleményem szerint , az alkohol még egészséges is. Kezdjük ott, hogy az alkohol, ugye bontja a sejteket. A leggyorsabban lebomló sejt, az a leglassabban működő sejt. Ezeket a sejteket bontja le először az alkohol, vagyis a leglassabb agysejtek eltűnnek, maradnak a gyorsabbak. Vagyis, minél több alkoholt iszunk, annál gyorsabb lesz az észjárásunk. Szerintem nem kéne lebecsülnie az unokaöccsét ezért, se a kedves vendégét.
Daisy néni csak bámult. De az egész ebédlőben nem maradt egyetlen áll sem a padló fölött. Sally olyan hidegen és tárgyilagosan beszélt, ahogy még sosem hallottam. Még velem se pofázik így. Még Arthur bácsi is visszaköpte kávéját a csészébe, Eduard, a komornyik pedig elborzadt ilyen mértékű tiszteletlenség és merészség láttára, de valami büszkeség és csodálat is volt benne. Kerekre tágult szemmel bámultam ezt az alig 160 centis, tökéletes, bátor lányra, aki nem is volt más, csak egy tini. Ahhoz képest eléggé felhúzta az isten a dolgát.
Nyugodtan sétált ki az ebédlőből.Arthur bácsi szólalt meg először:
-Nos, a nők sajátosan látják az élet nagy dolgait...



Aznap reggel nem ültem le egy kis pohár portóival a nagy zöld fotelben szokásom szerint, hanem a ház minden zugában Sallyt kerestem. Lett volna egy kis megbeszélnivalónk. A szobában találtam meg, éppen a földre ledobott pizsamámat szendte föl a földről, mikor beléptem, rögtön az erre a témára vonatkozó szidalmakat vágta a fejemhez.
- Na álljunk csak meg egy szóra-kb fél óra után én is szóhoz jutottam.- Mi volt ez az egész az ebédlőben????
- Nem értem teljesen, hogy mire akar célozni, uram.- meglepődése őszintének tűnt.
- Miért oktatta ki Daisy nénit az alkohol hasznosságáról??????????
- Ja, hogy az...-motyogta.
- Igen, az, mégis mi??
Sallynek mintha pár pillanatra elállt volna a szava. Ilyet se látni sokszor.
- Nem tudom. Őszintén nem tudom. Bocsánatot kérek, uram.
Olyan őszintének látszott.
- Ja,ja,jaj, dehogyis kell bocsánatot kérnie.Igazán........ööö......figyelmes volt, hogy a védelmünkre kelt.
-Hát, én csak egyetértettem..nem védelmezőleg mondtam.....- pirult el.
Mintha egy kicsit bosszús lett volna.
- Mintha egy kicsit bosszús lenne......-kockáztattam meg.
-  A FRANCBA IS, MÉR NEM KÉRI MEG A KEZÉT??????????????????????????????????
Ez a frappáns válasz, mely oly meglepően és semmitmondóan hatolt az elmémbe, kissé hisztérikus hangsúllyal volt kiejtve.
- Mi van???
Ez volt a lehető legostobább válasz, amit ember csak adhatott. Kis komornyikomon látszott, hogy fogsorát összeszorítva ejtette ki a mondatokat.
- Idefigyeljen, tudom, hogy maga ilyen ügyekben rémesen gyáva, de ha ennyire szereti, és látszólag ő is magát, miért lenne olyan nehéz odatolnia elé a szebbik felét, és megkérnie a kezét??????????
Ennyire még sose voltam zavarban. Mostmár tudtam, hogy mire céloz.
- Nem..nem, vagyok gyáva..én csak..nem..tudom..
- Nem tudja megkérni a kezét, mert berezel tőle?????????- kérdezte gúnyosan.
- Nem, de figyeljen csak, maga szerint nem hangozna röhejesen, ha egyszer csak odaállítanék, hogy "lennél a feleségem???" , anélkül, hogy egyszer is megcsókoltam volna????
- HÁT AKKOR AZ ISTEN SZERELMÉRE, CSÓKOLJA MÁR MEG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Teljesen ledöbbentem.
- DE NEM LEHET!!!!!!!!!!!!!!!!
- UGYAN MI A FENÉÉRT NEM????????? MENJEN ODA, MONDJA MEG, CSÓKOLJA MEG, DE MINDENKÉPPEN EBBEN A SORRENDBEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- HA NEM VETTE VOLNA ÉSZRE, MÁR HANGOZTATTAM PÁRSZOR, HOGY NEM LEHET!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Nem is értem, hogy hogyan szegődhettem egy ilyen gyáva alak mellé.
Sally hisztérikus, keserű nevetésszerű hangja halk, szomorú suttogássá " szelídült". Nagy barna szemében könnyek csillogtak, dühösen megfordult, és kiment  a szobából. Nem értettem.Mi a fenéért izgatta ez úgy?? Miért törődött ő azzal, hogy mi lesz velem, hogy milyen lesz a jövőm, és miért akarta annyira, hogy feleségül vegyem azt a nőt, akit tényleg bele voltam esve, de amolyan alaposan???????????????????????? Nem értettem. Kiment a szobámból. Mint kiderült,örökre. Az ágyamon ott feküdt egy lemondó nyilatkozat.