Második fejezet
BBR 2010.01.24. 18:48
Második fejezet
Korán indultunk. Aznap igyekeztem korán kikelni az ágyból, nem megvárni Sally vizes kinzását. Bár elég nehezemre esett reggel 6kor kikelni az ágyból.
Az egyetlen rossz Sallyben az, hogy túl fiatal a jogositványhoz, ezért nekem kellett 7 órán át vezetni a kétülésest. Utazás közben végig azon töprengtünk, hogy miért kellett minket kirángatni a West End beli kis lakásból,hogy a családi birtokon rontsuk tovább a levegőt. A brutális gyilkosságtól kezdve a sáskainvázióig mindent végiggondoltunk, de végül ott kötöttünk ki, hogy Daisy néni egyszerűen meghibbant. Bár Sally nehezen ismerte ezt el. Ebédre már ott is voltunk az isten háta mögötti Saltonban, aminek a legtávolabbi részén terpeszkedett a Nollth birtok. Az én drága jó anyám birtoka, ami pár évvel ezelőtt a nagynénémé lett, miután a szüleim kiköltöztek Amerikába
Szépséges 21 éves unokatesóm köszöntött minket a nagy családi ház kertkapujánál. Platinaszőke, vállig érő göndör haja giccsesen volt beállitva, amolyan " "szépségkirálynő vagyok, rajongj értem" stilusban. Persze gyönyörű volt. Babaék szeme csak tovább rontott a hangulatomon. Igazságtalanságnak tartottam, hogy egy ilyen ravasz kigyónak, mint ő, még a szépsége is a kezére játszik. Persze szerettük mi egymást, csak rejtve.
- Fred. Szia. Üdv a pokolban!-mosolygott.- És a drága Sally!!!! Hogy vagy kicsim? Bár a Freddel való 7 órai kocsikázás után el tudom képzelni.... Na rakjátok ki a cuccokat, Eduard majd becipeli őket Thomassal. Gyertek!!
Ahogy beléptün a nagy tölgyfaajtón, máris megcsaptak a gyerekkori emlékek. A kabátfogasra nézve csak az jutott eszembe, hogy ni csak, Daisy néni ezt akarta ráboritani Thomasra, még öt éves koromban, mikor az bejelentette, hogy beleejtette a néni pénztárcáját a kerti tóba. Mig mentünk, folyamatosan ezek a gondolatok bombáztak. Nini, a komód, amiben 6 évesen bújtam el, mert Daisy néni végigkergetett a házon, amiért elloptam Eve, szöszi unokatesóm babáját, 1896-ban. Jesszusom, annak már 17 éve. Az volt ellenségeskedésünk kezdete. Utána meg ő rejtette el valahová a biciklimet, és váltságdijat kért érte. Én meg hamis pénzt adtam neki. Csak egy hét múlva vette észre.
Beléptünk a nappaliba. Lám, együtt a diszes társaság. Én, a sármos és jóképű Frederick Smith, a kis komornyik, Sally Haliday, Eve Kensington, a Daisy Nollth nagynéni lánya, annak a fia, Daniel Kensington, valamint annak a családja, a feleség Annie és a fiuk, Netheniel, aki Sallyvel egykorú. Mikor beléptünk, vigyorogva konstatáltam, hogy elpirult. Valamint ott volt még Arthur bácsi, a nagybátyám, és 4 ember, akikről nem tudtam, hogy kik. De az egyiken rögtön megakadt a szemem. Megilletődve néztem a hosszú, fekete hajat, a nagy szürke szemeket,és a pompás, pöttyös ruhába bújtatott alakot. A másik három alak már nem is tudott érdekelni. Eve azonban őket is bemutatta, igy hát kelletlenül bár,de elfordultam az angyali teremtéstől.
- Fred, van itt pár ember, akiket még nem ismersz. Ő itt Miss Joanna Lee, Annie unokatestvére.Csillagkutató.- mutatott egy szürke teremtésre. De szó szerint szürke volt, haja, szeme, ruhája,mindene az esős ég hangulatát tükrözte.
- Az úr, Doktor Scott Perning, Arthur bácsi régi barátja.
Na ez az alak se volt valami vonzó személyiség. Méteres, pödört bajusza tűhegyesen meredezett az égnek, sörhasa kellemesen pihent a nagy zöld fotelben. Mégis valahogy vidám embernek látszott, vicces kedvűnek. Lehet, hogy még változni fog a véleményem.
Eve most az angyali teremtés felé fordult.
- És ő az én drága barátnőm, még New Yorkból ismerem. Kethrine Jonas,remek fizika tanár.
Mosolyogva ráztunk kezet. Örültem, hogy máris remekül alakulnak vele a dolgok. Nem nagyon tudtam figyelni a negyedik emberre, akit Eve kézen fogott, és mosolyogva bemutatott.
- És Fred!!! Ő itt Webster Bing. A vőlegényem.
- MICSODA???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
Ez valami vicc ????????? Eve Kensington NEM HÁZASODHAT MEG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ő tartott ki mellettem mindig, valahányszor a klubbokat méltattam, és az egyedülálló életet!!!!!!! Ő volt mindig az, aki hetente mást mutatott be Daisy néninek, hogy tessék, itt van a barátja, ő, a nagy partyarc, a mulatók fenntartója NEM HÁZASODHAT MEG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Igen, nemrég jegyeztük el egymást!! Ugye hihetetlen??? Tavasszal lesz az esküvőnk.- Eve mosolyogva, sőtt mi több, pirulva csevegett. Én csak álltam, jó nagyokat pislogva. Az államat alig tudtam fölkaparni a padlóról. Jobban megnéztem magamnak ezt Webster Binget, aki feleségül akarja venni az én drága unokatesómat. Nagy ember volt, annyi biztos. Égimeszelő, azt lehet rá mondani. Zavartan fogta át Evet, aki a 170 centijével törpének hatott mellette. Kis bajusza volt, és nagy barna szeme, álmodozó képe, és látszott rajta, hogy nagyon szereti Evet. Be kellett valljam magamnak, hogy illettek egymáshoz. Mégis valami furcsa érzésem lett, amit nem tudtam kitalálni, hogy micsoda. Bosszús voltam Websterre, és mérges. Daisy néni vigyorogva fölkelt a kanapéról, és a fülembe súgta.
- Csak nem vagy féltékeny, Fred???
Utáltam azt a gonosz hangsúlyt, ami a hangjában volt. Mérgesen megráztam a fejem. De el kellett ismernem, hogy igen, az vagyok. Kivel fogok én mostmár a klubbokba járni. Az utóbbi 1 hónap is kinszenvedés volt, mert ide kellett jönnie. Mint utóbb kiderült, az eljegyzési party miatt.
- Jövő hét szombaton lesz, nagyon sok embert meghivtunk, anya küldte el a meghivókat.- mondta tapsikolva Eve.
- Akkor biztosan kétszer annyian leszünk, mint amire számitassz!- jegyeztem meg hangosan. Daisy néni adott is egy kis pofont.
- Kuss. Nem is.
Kételkedve néztem rá.
- Csak másfélszer......
- Daisy néni!!!!!!!!!!-fakadt ki Eve.
- Jól van na. De ebből a partyból nem lehet kihagyni Barnard ezredeséket!!! Te pedig kihagytad!!!- védekezett fújtatva.
Eve még duzzogott egy darabig, de Webster hamar megnyugtatta. Velem is ugyanez volt, csak engem nem nyugtatott senki. Mindenesetre jól kezdődött a vacsora, mivel élénk beszélgetésbe kezdtem Kethrinnel a szublimáció valósságáról.
Késő este, mikor mindenki sétálgatott a nagy parkban, vagy kártyázott az asztaloknál, egy kis emésztési szünet céljából, megkértem Sallyt, hogy hozzon valami innivalót a télikertbe. Odamentem egy székhez és beledőltem. Kiskoromban is mindig itt játszottam és elmélkedtem magamban, akkor se volt másképp. Jó volt hallgatni a tavacska szökőkútjának csobogását, a páfrányok suhogását, és beszivni a párás levegőt, Itt mindig megnyugodtam. Sally nemsokára megjött, tálcával a kezében, amin egy üveg brandy volt, és két pohár. Csodálkozva meredtem rá.
- Mi van, maga is inni szeretne?? Nem kicsi még ehhez???
Sally elnézően és csodálkozva nézett rám.
- Nem,uram, csak gondoltam, hogy Mrs. Daisy Keep is szeretne inni valamit, esetleg.
Meghökkenten néztem a zizegő páfránybokorra, amiből előbújt az én szeretett, csontos nagynénim.
- A ménkűbe is, Sally, miért kellett lelepleznie. Pedig olyan jól elvoltam. De...tényleg szomjas vagyok, na adj egy pohárkával.
Miután mind a ketten megkaptuk a kis kupica brandynket, Sally édes kettesben hagyott minket.
- Te meg mi a csudát keresel itt??????????
- Piócát!!!!! Na vajon mit????
-Jól van na, hát honnan a francból tudjam. Na halljuk, hogy kerültél te a páfránybokorba?
Igazából nem is lett volna min csodálkoznom, drága nénikémet különb helyeken is láttam már, például ereszcsatornán, a télikert kis tavacskájában, a farmon a disznóólban, satöbbi.
- Hát, hogy őszinte legyek, menekülök.- vallotta be Daisy néni.
-Hm.....
-Eve nem képes lenyugodni- fújtatott.
- Mégis, mennyi vendéget hivtál meg pluszban?
-.................................................60at................
- TE MEGHIVTÁL HATVAN VENDÉGET????????????????????????????????????????????????MEG VAGY TE HÚZATVA?????????
- Érdekes, Eve is pont ezt mondta. Le sem lehet tagadni, hogy rokonok vagytok. Mellesleg ne beszélj te igy velem!!! Nos, igen, meghivtam pár embert,de......ez még nem a világ vége, miért kell ezt igy felfújni????
- Emlékszel, hogy amikor szülinapi zsúrom volt, meghivtam még egy embert, és te hogy ordibáltál, hogy nem 13an, hanem 14en vagyunk?? Na ez PONTOSAN ugyanilyen. Csak Evenél jogosabb.
- Nem. Az más volt. Az határozottan más volt. És az volt a jogos, nem Eve visitozása.
- De az egy ember volt!!!! Ez meg HATVAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Kuss. De ez egy nagy estély,észre se lehetne venni hogy egy kicsivel többen vagyunk!!!
-Igazán??? Hát akkor igazgasd csak a vendégeidet, arra ne számits, hogy a te oldaladra álljak!!!
Tudtam, hogy ez lett volna Daisy néni utolsó esélye, ha engem a saját oldalára állit. De ez sajna nem jött be neki. Elégedetten vigyorogva mentem fel a szobámba. Örültem, hogy végre ki tudtam vele tolni. Édes a bosszú.
A nagy kastélyszerű házban pont az én szobám volt a legtávolabbi pont a télikerttől számitva. Mire fölballagtam a nagy lépcsőn a legfelső, negyedik emeletik, már arra se volt erőm, hogy valakinek odavessek egy jó éjszakát-ot. Sally már megcsinálta az ágyamat, és meleg kakaó várt az ágyam mellett. Az volt a gyengém.
-Hm...Sally?
- Igen uram?
- Elgondolkodtam valamin.
- Abból csak baj van....
- Hé!! Csönd legyen!!
- Bocsánat- felelte vigyorogva.
- Mibe fogok én táncolni az estélyen?? Nem készültem szmokinggal!!
- Emiatt ne aggódjon, már megkértem Eduardot, hogy hozza fel.
- Ó, a drága, mindenre kész lélek!!!
- Köszönöm, uram!!
- Nem maga, Eduard!!
- Ja....- na ezzel sikerült lelohasztanom.
- De maga annál is remekebb!!!- mondtam vigyorogva.
Hálásan mosolygott. A komornyikoknak nem kell enniük, csak napi háromszori dicséret, és elvannak életük végéig.
- Jut eszembe, telefonáltak a klubból.....
- Ajjaj......
- Azt üzeni egy bizonyos Frank hogy.......öhömmm, várjunk csak , leirtam....na azt üzeni hogy:
" Előlem nem menekülhetsz, te gyáva féreg, bújj el akárhova, de én akkor is kitekerem a nyakadat, de úgy, hogy hullámvasutazni fog rajta az a két, gúvadt, gülü szemed!!!!!!!!!!!!!!!"
- Kedves szavak....- nyeltem nagyot.
- Valóban. És felettébb kitűnő szókészlettel van megirva, ha megenged egy észrevételt.
- Nem engedek.
- Akkor befogtam.
- Helyes.
Fel-alá kezdtem járkálni a szobában.
- Most mi a csodát tegyek?? Ez még képes, és idejön nekem!!!!! Mondta neki, hogy hol vagyok??
- Nem, kivételesen nem állt szándékomban nyomorba vinni.- nézett ártatlanul. Csúnyán meredtem rá.
- Igazán kedves. De mégis, mit mondott neki??
- Azt, hogy előreláthatatlan ideig nem fog a városban tartózkodni, hanem elutazik a szüleihez.
- Háhááááá, nagyszerű. Most aztán megkapta. Remek munka, Sally. Igazán remek.
- Hát igen. Igy is mondhatjuk...
- Na és ha elmegy anyámékhoz???
- Hát akkor majd azt mondjuk, hogy már hazajött.
- És hogyha utána visszamegy Londonba??
- Akkor azt mondjuk, hogy megbeszélése van.
- Na erre nem gondoltam...
-Nem is az erőssége....
- KUSS!!!!!!!!!!!!!!!
-Bocsánat. Kellemes alvást!!!
Vigyorogva lépdelt ki a szobából.
|